Radar

Némileg erősödött az euró arra a hírre (vagy inkább egyelőre pletykára), miszerint az Európai Központi Bank (EKB) a jövőben korlátlanul vásárolhat majd a bajban lévő eurózóna tagországok kötvényeiből.

A befektetői hangulat minden bizonnyal azért javult az információ kiszivárgását követően, mert korábban arról volt szó, hogy az EKB vagy összegszerű felső határt határoz meg, vagy egy hozamplafonhoz köti a beavatkozást (azaz lesz egy olyan hozamszint, amit kizárólag az illetékesek ismernek, és amelynél már biztosan lép a jegybank), ezek azonban korlátozták volna a központi bank mozgásterét.

Bár az euró az ilyen híresztelések hatására már hetek óta erősödik, komoly kérdés, hogy tényleges lépések nélkül meddig tartható az irány, azaz meddig érik be az invesztorok kizárólag ígéretekkel. A július végi - az EUR/USD keresztben is fordulatot hozó - Mario Draghi nyilatkozat óta ugyanis az EKB mást sem csinál, mint hogy a piaci hangulatnak megfelelően alakítja kommunikációját: néha az illetékesek tesznek néhány utalást valamilyen monetáris beavatkozásra, majd ha megfelelő a csillagok állása, nyilatkozataikkal ismét a távolabbi jövőbe helyezik a konkrét intézkedéseket.

Bár nyolc hónapja nem látott euróerősödést hoztak múlt hét pénteken az uniós csúcs eredményei, félő, hogy a lelkesedés ezúttal sem tart sokáig, s a közös európai pénz ismét lejtőre kerülhet.

Az előző hét utolsó napján az euró/dollár árfolyama 1,8 százalékkal ugrott meg, aminél nagyobb mértékű emelkedésre utoljára tavaly októberben volt példa, hétfőn azonban megjött a korrekció, s az euró lefelé vette az irányt.

A hét eleji újabb fordulat nem meglepő, hiszen jelenleg lényegében minden az euró erősödése ellen hat. Az uniós csúcs bár meglepetésre hozott előrelépéseket, áttörésről azért enyhe túlzás lenne beszélni: a perifériás országok problémáját nem egyetlen éjszaka alatt fogják megoldani az európai politikusok. Ezt lassan a piac is kezdi beárazni, így borítékolható, hogy hosszabb távon az úgynevezett PIIGS-államok (Portugália, Írország, Olaszország, Görögország, Spanyolország) gondjai továbbra is nyomás alatt tartják majd a közös európai pénzt.

Május eleje óta, tehát nagyjából két hét alatt közel 5 százalékot veszített értékéből az euró a dollárhoz képest, ilyen mértékű zuhanásra pedig kilenc hónapja nem volt példa.

Az okokkal persze mindenki tisztában van: Görögországban nem vezettek eredményre az előrehozott választások, túl sok parlamenti helyet szereztek a további megszorításokat ellenző pártok, így veszélybe került az Európai Bizottság, Európai Központi Bank és Nemzetközi Valutaalap alkotta trojkával tervezett megállapodás, és ismét felsejlett az államcsőd.

A történet - a választásoktól eltekintve - az elmúlt két évből ismerős lehet, a helyzet azonban az, hogy most tényleg nagy a baj. Az Európai Bizottság egyértelműen elzárkózott az engedményektől, az EKB állítólag nem támogatja tovább a görög bankokat, amelyekből mellesleg a lakosság talicskával tolja ki a pénzt, miközben a június 17-ére kiírt választások sikerét továbbra sem garantálja semmi (a görögök józanságára a lassan polgárháborússá váló környezetben kissé nehéz lenne alapozni).

Egy kis ideig reménykedhettünk abban, hogy a görögökkel már senki nem foglalkozik, és a déli állam egyre valószínűbb összeomlása hidegen hagyja a befektetőket, mára azonban kiderült, hogy sajnos ez nem így van.

A demokrácia őshazája, ahol - hogy századjára mi is lecsapjuk ezt a magas-labdát - éppen haldoklik a demokrácia, annak ellenére képes még mindig a mélybe lökni az eurót (valamint ezzel párhuzamosan a forintot is), hogy a piac már réges rég beárazta az összeomlást. És, úgy fest, hogy igen helyesen tette, hiszen most már egyre többen emlegetik reális forgatókönyvként Görögország csődjét, és kilépését az eurózónából.

A hétvégi választások kudarca után ugyan minden bizonnyal újra az urnák elé járulhatnak a derék görögök, azonban ennek a második körnek is erősen kétséges a sikeressége. Persze a nagyobb pártok megpróbálhatják a voksolást úgy beállítani, mint az ország uniós tagságáról való döntést, ami akár sikerre is vezethetne, a "reformokat" ellenző pártok kezében azonban továbbra is ott van az a csodafegyver, hogy átfogalmazhatják a pártok közötti döntést arra a kérdésre: "Szeretne Ön további megszorításokat?"

Felemás hetet zártak a régiós devizák. Minimális különbséggel, de most is a forint lett az utolsó. A magyar deviza hétfőhöz képest 0,6, lengyel társa 0,5 százalékkal gyengült az euróval szemben. A cseh és a román pénz azonban erősödött, előbbi 0,3, utóbbi 0,2 százalékkal. Vagyis a korona nyerte a heti versenyt.

A devizapiacokon a korábbiaknál eseménydúsabb volt a hét, és bekövetkezett a korrekció, azaz gyengülés ment végbe a porondon. A befektetőket elsőként Ben Bernanke, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke keserítette el, amikor közölte, nem indul újra a pénzpumpa.

A másik fontos piaci lökés az adósságproblémákkal küzdő Spanyolországból érkezett, gyengén sikerült a spanyol állampapír-aukció amely felerősítette az európai adósságválsággal kapcsolatos aggodalmakat, olyannyira, hogy a csütörtökön a francia állampapírok is csak magasabb hozam mellett keltek el.

A grafikonon a régiós devizák heti teljesítménye látható

(A zöld a zloty, a kék a lej, a bordó a forint, a lila a korona)

Ebben kedvezőtlen klímában mozgott a forint, ráadásul kiderült, hogy továbbra sincs érdemi elmozdulás az IMF-tárgyalások ügyében. Ebben a helyzetben egy jelentősebb forintgyengülés sem lett volna meglepő, de a magyar deviza jól bírta a kiképzést. Igaz, a mérsékelt gyengülésével így is utolsó lett a régiós devizák heti küzdelmében.