Radar

Az Egyesült Királyság pénzügyi intézményei tavaly összesen 92,8 millió fontot - 35 milliárd forint - költöttek politikai lobbizásra - tájékoztatott a Bureau of Investigative Journalism (BIJ) nevű, tényfeltáró újságírók által működtetett nonprofit szervezet.

A legnagyobb összeget, 10,1 millió fontot stílusosan a legrégebbi londoni pénzügyi negyed helyi önkormányzata, a City of London Corporation költötte, amelynek egy korábbi vezetője, Stuart Fraser a márciusig eltelt 14 hónapban 22 alkalommal találkozott George Osborne pénzügyminiszterrel és a kormány más tagjaival.

A lobbizás - akárcsak Washingtonban - az Egyesült Királyságban is hatalmas üzlet. A BIJ adatai szerint az országban a pénzügyi szolgáltatók érdekeiben 129 szervezet lobbizik, amelyek összesen több mint 800 főt alkalmaznak ilyen feladatra. A pénzügyi szféra ugyanakkor közvetlenül is érintkezik a törvényhozással: a felsőház több mint 120 tagjának vannak közvetlen kapcsolatai legalább egy pénzügyi vállalattal.

Gyorsuló ütemben veszik ki a pénzüket a görögök a helyi bankokból, amely folyamat a vasárnapi választások után akár robbanhat is.

Az elmúlt napokban napi 600-900 millió eurónyi (180-270 milliárd forint!) bankbetétet vettek ki a bankokból a görögök, és menekítettek biztonságos(nak gondolt) helyre. A betétesek a vasárnapi választások miatt válnak egyre óvatosabbá, melyen eldől, hogy a megszorításokat élesen elutasító, és az eurótagságot is kockáztató szélsőséges Syriza, vagy az EU/IMF-programot folytatni kívánó New Democracy párt szerez-e többséget.

A The Wall Street Journal információi szerint a görög bankárokat az sem lepné meg, ha pénteken, azaz a vasárnapi választások előtti utolsó munkanapon akár 1-1,5 milliárd eurót is kivennének a bankokból, ami a mintegy 160 milliárd euróra becsült teljes betétállományhoz viszonyítva már egy igen komoly tétel.

Miközben a háromhónapos diszkontkincstárjegyek aukciós hozama éves mélypontra esett (7,14 százalék), az állam - többek között magasabb hozamokkal - növelni szeretné a lakossági állampapír-vásárlás arányát.

Az Államadósság Kezelő Központ érvei érthetőek: a külföldi befektetők 60 százalékot meghaladó részesedése komoly kockázati tényező, ezért erősíteni kívánja a lakossági részvételt. Töröcskei István vezérigazgató a minap az ír példát említette, ahol a nagybani piacon jelenleg nincs is kibocsátás, a lakossági program viszont bővül.

A stabilabb, kiszámíthatóbb befektetői körnek ugyanakkor megvan az ára. Az államnak bővítenie kell az ÁKK fiókhálózatát, a lakossági befektetőknek pedig magasabb hozamot kell kínálnia: a Féléves Kincstárjegy például 7 százalékos, az egyéves kamatozó Kincstárjegy 8 százalékos kamattal vásárolható meg, a három-, illetve ötéves futamidejű prémium kötvények kamata pedig meghaladja a 9 százalékot.

Az állampapírok ugyanakkor tovább erősíthetik az egyre agresszívebb sebességbe kapcsolt, szintén a 9 százalék körüli szinteknél járó betétikamat-versenyt is, végeredményben tehát a bankoktól vonhatnak el forrásokat.

Az eurózóna felizzó válsága remek alkalmat biztosított a spekulánsoknak hogy teszteljék a svájci jegybankot, amely azonban kitart, és - Magyarország legnagyobb örömére - egyelőre nem engedi erősödni az alpesi devizát.

A devizapiaci spekulánsok az elmúlt napokban nagy tételben fogadtak a svájci frank euróval szembeni erősödésére, megpróbálva ezzel rákényszeríteni a svájci jegybankot, hogy adja fel a tavaly szeptember óta érvényben lévő 1,2-es árfolyamgátat. A központi bank azonban egyelőre ellenáll a spekulánsok rohamának, és nem adja fel a szintet, azaz nem engedi 1,2 alá esni az EURCHF árfolyamot.

Ki miért harcol?

Kérdésként felmerülhet, hogy a spekulánsok miért támadják a frankot. A válasz rendkívül egyszerű: pénzért. Egy árfolyamgát összeomlásakor ugyanis elszabadul az árfolyam, és napok alatt milliókat, sőt milliárdokat lehet keresni. És hogy miért nem szeretnék a svájciak, hogy erősödjön a frank? Elsősorban azért nem, mert az erős frank tönkreteszi az exportjukat és recesszióba taszítja a gazdaságot.

A történet harmadik szereplője Magyarország. A magyar lakosság szempontjából kulcsfontosságú kérdés, hogy miként végződik a spekulánsok és a svájci jegybank csörtéje. Ha ugyanis elbukik az 1,2-es küszöb, akkor a frank árfolyama gyorsan 250 forint fölé ugorhatna, sőt akár a 260-270-es szinteket is megközelíthetné.

Az elmúlt két hónapban az ezüst árfolyama 30, az aranyé közel 10 százalékkal ugrott meg, míg február utolsó napján 5-7 százalékkal zuhantak a jegyzések. Izgalmas hetek jönnek, annyi szent, erről a jegybankok gondoskodhatnak.

Az arany és az ezüst árfolyama szorosan követi a jegybakok monetáris politikáját, azaz ha a központi bankok öntik a pénzt a piacokra, akkor az árfolyamok masszívan emelkednek, ha kivonják a pénzt, akkor csökkennek.