Az 1900-es évek elején, amikor Amerikában rohamosan nőtt az olajkitermelés volumene, egyre nagyobb hangsúly terelődött a vasúti szállítmányozásra. Soha nem látott tempóban bővült Texasban, és a környékbeli államokban a vasúti hálózat, ugyanis ezzel a szállítási módszerrel gyorsan és költség- hatékonyan lehetett az olajszállítmányokat a feldolgozókba juttatni.

Ennek stratégiai fontosságát elsőként a Standard Oil alapítója és tulajdonosa John D. Rockefeller ismerte fel. Annak érdekében, hogy a XIX. századi üzletember monopolhelyzetbe kerülhessen az olajkitermelésben, az akkortájt piacvezető Pennsylvania vasúttársaság összes olajhordóját és tankját felvásárolta. Ezzel elérte célját az amerikai üzletember: más olajtársaság csak nagyon nehezen tudta eljuttatni kitermelt mennyiségét a finomítókba, aminek következtében szép lassan kártyavárként dőltek össze Rockefeller riválisai.

Szerencsére ma már nem élünk ilyen kemény időket a gazdaságban, lehetőségként azonban még mindig ott van előttünk Rockefeller példája. Jelenleg több mint 20 olyan vasúttársaság van Észak-Amerikában, melynek fő profilja a kőolajszállítás. Ez azért fontos, mert jelen pillanatban a szárazföldi olajkitermelésben olcsóbb a vasutat választaniuk a kőolajcégeknek, mint a csővezetékeken keresztüli szállítást.

Hogy a valóságtól mennyire nem elrugaszkodott ez a fajta befektetés, jelzi, hogy Warren Buffett is komoly kitettséggel rendelkezik ilyen jellegű cégek részvényeiben. Az egyelőre kérdéses, hogy a vasút vissza nyeri-e régi kulcsszerepét az amerikai gazdaságon belül, annyi azonban elmondható: az eddigi tendencia mindenképp bizalomkeltő és az amerikai gazdaság újbóli felélénkülésével jelentős megrendelés állománnyal számolhatnak a vállalatok.